2014. május 21., szerda

Folyatás

Ide már nem fogok több bejegyzést írni, a blog folyatása itt: http://mynameislilla.wordpress.com/

2013. október 11., péntek

Mindennapjaim 1 hónap "hallgatás" után

1 hónap…több mint 1 hónapja nem írtam ide. Többen kicsit le is szidtak, hogy eltűntem, de ez nem így van. Egyszerűen csak nem volt időm még írni sem, pedig nagyon szeretem ezt csinálni. Hihetetlen sok dolog történt velem ez alatt az idő alatt, aminek nagyon örülök, de mostanában minden percem be van osztva szinte. Alig van olyan nap, hogy éjfél előtt ágyba kerülnék.
A suli….túlszárnyalta elvárásaimat. Több,mint egy hónapja járok ide, már túl vagyok azt első vizsgámon is és imádom! Jó, persze én is diák vagyok, nekem is vannak olyan napjaim mikor úgy megyek suliba, hogy „jajj nincs kedvem”, de nagyon jó olyat tanulni,ami tényleg érdekel, egy olyan közegben ahol másoktól is tanulhatok nem csak elméleti, de gyakorlati dolgokat is. Október 7-én, hétfőn volt az első vizsgánk. Az egyik fele case day volt, a másik pedig multiple choice test. Mivel a Marketing a fő tantárgyunk már sok modelt megtanultunk, és ezeket órákon is kellett alkalmaznunk. Most hétfőn mindenki 5-6 fős csoportokba rendeződött és kaptunk egy case-t, melynek témája az egyik legnagyobb dán cég, a LEGO volt. 4 és fél órát kaptunk arra, hogy megoldjuk a case-t a tanult marketing modellek segítségével és hogy összehozzunk egy prezentációt ehhez. 6 csoport volt, és csak miután mindenki megcsinálta a feladatot utána derült ki, hogy melyik 3 csoport fog prezentálni és melyik 3 csoport lesz úgynevezett opponent, akiknek az a feladata hogy kritikát adjon a prezentációról az alapján ahogy ők oldották meg a feladatot. Miután ez lement utána jött a teszt, ami arról szólt, hogy volt 1 óránk arra, hogy 40 kérdésre válaszoljunk és elérjünk minimum 40%-ot. A 40 kérdés az összes tantárgyunkból lett összeválogatva, tehát volt közte jog, marketing és statisztika is többek között. Szerencsére mindenki teljesítette a 40%-ot.
Október 4-én megrendezésre került a sulinak a legnagyobb bulija eddig és én,mint önkéntes dolgoztam este 6-tól hajnali 5-ig a ruhatárban és a bejáratnál. Több, mint 1600 ember vett részt ezen a bulin,és nagyon neves előadók léptek fel. Nekem az önkéntes munka sem csak munka volt. Volt szünetem, és mivel ingyen használhatta az összes önkéntes a bárt és a VIP részbe is bemehettünk én ezt kihasználva megkerestem a barátaimat és buliztunk rendesen. Nagyon sok új, csodálatos embert ismertem meg, és ennek az eseménynek köszönhetem, hogy csatlakoztam a student organization-be. Ez olyasmi, mint otthon a diákönkormányzatok, de sokkal komolyabb dolgokról van szó. Többek között ők szervezték ezt az egész bulit. Ennek vannak különböző ágai, és én a ministry of businesshez csatlakoztam. Tegnap volt szerencsém az első meetingen résztvenni, és csak ittam a szavakat annyira érdekes. A célja ennek a kis csoportnak, hogy minél nagyon network-öt építsünk ki magunknak, cég látogatásokon vegyünk részt, workshopokat rendezzünk, és kapcsolatba hozzuk a diákokat a nagy international céggekkel. Például most egy nagy projectünk, hogy a Carlsberggel felvegyük a kapcsolatot, elmenjünk hozzájuk, kapcsolatot teremtsünk köztük és a suli között. Azért is tetszik nagyon a dolog, mert a sulinak és az itt tanuló diákoknak jót teszünk, lehetőséget teremtünk, valamint mi is ki tudunk egy nagy network-öt építeni magunknak.
Ezen felül csak, hogy azért nehogy legyen szabadidőm sem,elkezdtem dán suliba járni. Heti 2 alkalom és 1 alkalom 3 órás. Teljesen új dolog egy idegen nyelvet, idegen nyelven tanulni, hiszen a tanár angolul magyaráz mindent. Már azon meglepődtem, hogy 3 évig mindenkinek ingyenes a dán tanulás, de mikor beléptem az osztályterembe és a tanár a kezembe nyomta a tankönyvet és a munkafüzetet és nem kellett érte fizetni semmit akkor azért leesett az állam. Ez otthon elképzelhetetlen lenne. Úgy gondolom, hogy otthoni viszonylatban elég jó nyelvtanáraim voltak, és nem akarok senkit megbántani, és tisztelet a kivételnek, de az otthoni nyelvtanítás egy nagy 0 szerintem. A rendszer otthon teljesen lelassítja a folyamatot. Eddig 2 dán órám volt, még semmit nem tanultam a nyelvtanról, de be tudok mutatkozni, el tudok beszélgetni arról, hogy honnan jöttem, el tudom mondani mennyi az idő stb….Otthon minden a nyelvtannal kezdődik, és csak 1-2 hét után kezded azt érezni, hogy jó most már tudnál pár mondatot mondani. Ettől függetlenül a dán iszonyat nehéz nyelv. Nagyon furán beszélnek :D.
Röviden ennyi a mindennapjaimról, mostanában elég húzósak, rohanósak, de a hétvégét még végigdolgozom és utána jön 1 hét pihi. Őszi szünet lesz, ráadásul egy kedves személy meglátogat majd Londonból, úgyhogy 1 hét kikapcs, aztán utána újult erővel folytatom a dolgokat, hiszen novemberben még komolyabb vizsgáim és projectek lesznek, melyeken szeretnék maximálisan teljesíteni.


U.i.: Jegyek lefoglalva, December 23-án 14:00-kor érkezek Budapestre, úgyhogy készüljetek! :D
U.i.nr.2: Mostanában attól, hogy nem írok sokat képeket szoktam postolni Instagramra, ha van kedvetek kövessetek ott. http://instagram.com/lillatoth94





U.i. nr3: Szeptemberben itt volt Koppenhágában az az ügynökség, akik segítettek nekem kijutni ide. Csináltunk nekik egy promó videót, ha van kedvetek nézzétek meg. Ha esetleg valaki gondolkozik azon, hogy kiöjjön ide, vagy csak többet tudjon az itteni lehetőségekről nyugodtan írjon nekem, és segítek felvenni a kapcsolatot ezzel az irodával. Sok előadást szerveznek, melyek nagyon hasznosak, szóval csak bátran ;)
Kedvcsináló:

xx
Lilla

2013. szeptember 4., szerda

Az első hetem egyetemistaként

Ahogy minden diáknak, nekem is elkezdődött az iskola. Olyan hihetetlen élményekkel gazdagodtam ez alatt az első hét alatt, alig vártam már, hogy legyen egy szabad délutánom és nagyvonalakban le tudjam írni nektek ezeket. (Vicces, hogy már szabad délutánnak nevezem azt is, mikor suli után nem kell "csak" kaját csinálni,utána rendet rakni a konyhában, majd tanulni)
Szóval már több,mint egy hete hivatalosan is egyetemista vagyok itt Koppenhágában. Egy hete ilyenkor szerdán kellett először suliba mennünk fél 10-re. Mikor bementem a suli ajtaján rögtön a gólyatáborban megismert felsőbbévesek mosolyogtak vissza rám, és igazítottak mintket útba, hogy merre kell mennünk. Egy nagy teremben foglaltunk helyet, ahol rögtön egy szlovák lány mellé kerültem. Miután mindenki megérkezett a kampuszunk vezetője beszédet mondott, köszöntött minket majd mindenkinek a saját osztályába kellett mennie. Az itteni egyetemeken az elosztás hasonlóan működik,mint nálunk a középiskolába. 35 főből állnak az osztályok, és ennyien veszünk részt az órákon is. Ezáltal az egész sokkal személyesebb és gyorsabb. A mi iskolánban nincs is több 100 fős előadó.A marketing management szakot idén 6 osztály kezdte, ebből 4 dán és 2 international. Van osztályfőnökünk is, vagyis ahhoz hasonló, itt study coach-nak hívják. Egyébként a tanáraink többsége egyáltalán nem olyan,mint otthon. Nem tanárnak készültek. Bemutatkozáskor mindenki elmondta , hogy milyen cégeknél dolgoztak, milyen területen, milyen tapasztalataik vannak és ezt hogy szeretnék átadni nekünk. Ezen az egyetemen óriási hangsúlyt fektetnek a gyakorlati alapú oktatásra, a csoportmunkára és az úgynevezett case work-ökre, mondván a való életben úgyis ezt kell alkalmaznod, ebből tanulod meg, hogy mit kell majd csinálnod és nem a bemagolt definiciókból.(Végreeee)
Ettől függetlenül elméletet is bőven tanulunk, de az itt úgy működik, hogy előre el kell olvasni egy adott fejezetet a könyvbe , a tanár a következő órán elmagyarázza, ha van kérdés megbeszéljük és haladhatunk a gyakorlatra, amiben már tudjuk alkalmazni a megbeszélt elméletet. Ja és a másik dolog, hogy itt nyugodtan félbe lehet szakítani a tanárt, ha nem értesz valamit, vagy nem értesz vele egyet. Kifejezetten szeretik, ha elmondjuk a saját véleményünket, még akkor is ha nem egyezik az övékkel. Visszatérve a programra szerda reggel az osztályban kaptunk reggelit és ismerkedéssel kezdtünk, próbáltuk memorizálni egymás nevét és azt, hogy ki honnan jött. Szerencsére nagyon sokan, akikkel jóba lettem a gólyatáborban az én osztályomba kerültek. Az osztály egyharmada dán, de van nálunk francia, lengyel, litván, szlovák, román, török,kínai, brazil és olasz is. Az első nap főleg az ottani rendszerbe próbáltak minket beavatni, mindenki megkapta a kis felhasználó nevét és jelszavát. A sulinak nem csak levelező rendszere van és e-napló szerű jegy nyilvántartója,hanem iPonera és androidos telora letölthető sulis alkalmazása is. Valamint be lehet állítani azt a szolgáltatást is, hogy küldenek SMS-t ha elmarad egy óra, vagy jegyet kapunk(ingyenes).Aznap délután bemutatták, hogy mi lesz a case work a következő 2 napra mindenkinek, majd mikor indultunk volna el, láttuk, hogy a felsőbbévesek már kikészítették a sör csapolókat és megkezdődött a wednesday bar. Szinte mindannyian ott maradtunk és  beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Másnap csoportokba kellett rendeződnünk, és elkezdeni a case work-öt. Kíváncsiak voltak, hogy úgymond "semmi" tudással milyen elemzést csinálunk. 3 Dániában jelen lévő fitness cégnek megkaptuk a nevét, és a feladatot, hogy melyiket választanánk, melyikbe fektetnénk be és milyen dolgokat változtatnánk rajta. Minden információt az internetről kellett összeszednünk és azokból az adatbázisokból, amihez a sulin keresztül hozzáférésünk van, majd ezeket összerakva elemezni a 3 céget. Miután magával a feladattal meg voltunk készítenünk kellett egy prezentációt és pénteken ezt mindenki bemutatta az osztály előtt. A zsűri a study coachunk volt és a 2 minket segítő idősebb diák. A tét nagy volt, ugyanis a legjobban  teljesítő csoport minden tagja ingyen belépőt kapott az október elején a sulis diákok által megrendezésre kerülő hatalmas több ezer fős buliba.(fejenkénk kb 6000 Ft értékű jegyet kaptak)
A pénteki nagy munka után egy nagyon jó eseményt szerveztek nekünk az idösebbek, egy pub crawl-t. Ez arról szólt, hogy befizettünk fejenként 100 koronát (4000 Ft) és több, mint 10 helyen voltunk és mindenhol kaptunk valamilyen italt. Volt ahol rövidet, volt ahol sört, volt ahol mohitot, volt ahol vodkát,és egyik helyen sem töltöttünk 20 percnél többet. Az osztályok váltották egymást, majd a végén mindenki egy közös helyre ment, ahol további piát kaptunk és az egész évfolyam bulizott. Nagyon jól éreztem magam :) A hétvégi munka után a hétfő már komoly tanulással kezdődött és újabb case work-ökkel.
Tegnap este az egyik idősebb osztály meghívta az international osztályokat egy vacsorára, ahol a tanáraink is részt vettek. Mindenkinek hozni kellett valamilyen ételt, mi a Danival lecsót csináltunk, és persze a jó kis hazai pálinka sem maradt itthon. Megkínáltuk a tanárainkat és a felsőbbéveseket is, és elég pozitív fogadtatása volt. A supply chain(logisztikához hasonló) tanár még meg is jegyezte, hogy importálni kellene Dániába.:) Ezzel ellentétben a Marketing tanárunk csak ennyit mondott: it's awful, és az amerikai évfolyamtársunk is hasonlóan reagált. Nagyon jól esett, hogy amikor a tanárokkal beszélgettem megdícsérték az angol tudásom. Ja és az első héten legalább 5x jöttek oda hozzám úgy, hogy dánul szóltak hozzám, mert azt mondták, hogy annyira dánnak nézek ki, hogy nem gondolták volna, hogy Kelet-európából jövök. A tegnap este olyan jól sikerült, eliszogattunk, elbeszélgettünk a tanárokkal, hogy az elsőévesek közül Dani, Olivier és én maradtunk a legtovább,
Mint minden szerdán ma is az utolsó óránk business live volt, ami az egyetlen óra, ahol minden osztály együtt van jelen és mindig meghívnak valakit, és a jelenlegi gazdasági helyzetről tartanak előadást, hogy naprakészek legyünk.
Összegezve nagyon tetszik ez a rendszer, az oktatás, a hangulat, és remélem mindent sikerült leírnom, amit akartam.
Egyik kedvenc zenekarom, a Punnany Massif dalszövegével, gondolatával zárnám ezt a bejegyzést, ami úgy gondolom nem csak az osztályomra, az iskolámra, hanem egész Dániára jellemző:
"Az egyéniség számít, nem a nemzetiség, ez jó!"
xx
Lilla

2013. augusztus 26., hétfő

Gólyatábor dán módra

A múlt hétvégén nagy örömömre részt vehettem az egyetem gólyatáborában. Az egész esemény csupán 2 napos volt, de az biztos, hogy felejthetetlen élmény marad számomra. Pénteken fél 3-kor találkozott a több, mint 15 főből álló idősebb diák a több, mint 100 táborozó gólyával. Az, hogy hova megyünk teljesen meglepetés volt, annyit mondtak, hogy sátrat és hálózsákot vigyünk...tehát nagyjából tudtuk mi fog ránk várni. A csapat nagy része dánokból állt, mert az international student-ek közül sokan nem jöttek el azért, mert még most keresnek lakást, hogy tudjanak hol lakni. Annyira nem éreztem rosszul magam ettől, mert végre komolyabban is megismerhettem a dánokat, főleg a velem egyidős korosztályt, valamint ők is tekintettel voltak arra, hogy mi nem beszéltük a nyelvet. 3 busz vitte a nagy csapatot, és minket direkt olyan buszra raktak, ahol angolul is elmondták az információkat. Már a buszon egy olyan srác mellé kerültem, aki félig francia, félig dán, és az osztálytársam lesz, vagyis az angol is nagyon jól megy neki, ráadásul aznap reggel még Párizsban volt. :) Egyébként 1 órát buszoztunk, a semmi közepén voltunk Koppenhágától észak-nyugatra. Már az első este beosztottak minket csoportokra, ahol elkezdtük az ismerkedést és a név memorizálást. Kb. az összes dán fiút Niklasnak vagy Mathiasnak hívták.:) Ja és a legjobb,hogy egy csoportba kerültem egy debreceni magyar fiúval, Danival. Estére táncot kellett készítenünk, ami nagyon jól sikerült. Természetesen ennek is, mint mindennek a tábor során pia volt a tétje. Az este bulizással telt, és senki nem szerénykedett az alkohollal.Az ifiseink erőn felül teljesítettek. Hajnali 5-ig fent voltak, utána eltakarították a buli nyomait a reggelihez, majd fél 9-kor már ébresztettek minket. Ez az ébresztés úgy nézett ki, hogy kiálltak a domb tetejére, megfogtak egy lábast és egy fém szedőkanalat, és teljes erőből elkezdték ütni azt. Másnap nagyon jó feladattal fogadtak minket az idősebb társaink. Csoportokban különböző állomásokra kellett mennünk, és mindenhol más volt a feladat. Persze szinte mindegyik arról szólt, hogy így vagy úgy ki iszik több sört, és épp hogyan teszi azt. Számomra ami legjobban tetszett az a szombat este volt.  Az idősebbek bejelentették, hogy bezár a bár, és nem is fog kinyitni, mindenki menjen pihenni, mert másnap megyünk haza. Persze senki nem ment el pihenni, hanem készülődött az esti buliba. Úgynevezett outlaw beöltözős est volt, vagyis minden gólya törvényen kívüli személynek kellett hogy beöltözzön. Sokan voltak rabok, kalózok, cowboyok és bankrablók. Mikor mindenki beöltözve várta, hogy hátha mégis kinyit a bár egyszer csak elkezdett nagyon hangosan szólni a zene, és megjelentek az idősebb társaink rendőr ruhában. Kiderült, hogy a bár nem zárt be, csak feltöltötték az estére való tekintettel. Persze ezek után mindenki sikított és tapsolt.A plusz ráadás az az volt, hogy a vacsorát úgy kellett elfogyasztani, mintha randizna mindenki. Ezzel az volt a céljuk, hogy jobban megismerjük egymást. Minden lánynak húzni kellett egy fiú nevet és vele kellett elfogyasztani a vacsorát az előre kijelölt gyertyákkal díszített helyeken. Mivel több volt a fiú, mint a lány ezért volt aki dupla randizott, többek között én is. :D De nagyon hangulatos volt, főleg, hogy vacsorára 2 teljes disznót grilleztek meg nekünk. Ilyet még nem láttam, olyan volt,mint amit otthon forgatva szoktak csinálni, de ez 2 óriási grillezőben készült. Persze a hús mellé járt a saláta is, rengeteg féle öntettel.Nagyon jó kajákkal fogadtak minket a táborban. A vacsora és pár sör után mindenki kezdett már ráhangolódni az esti bulira. Danival, a magyar sráccal megkóstoltattuk a magyar házi pálinkát a dánokkal. Nagy sikert aratott. Ugyan sokak furán reagáltak rá, mert nincsenek hozzászokva az ilyen magas alkoholtartalmú rövid italokhoz, mégis nagyon jól esett a kis lelkemnek, mikor a kis padhoz kb 20 dán odatömörült, és egyszerre kiabálták, hogy : PÁLIINNKKÁÁÁÁ :D (Az egészségedre túl nagy kihívás volt nekik :D) Másnap persze mindenki már alig várta, hogy hazaérjünk és aludhassunk egy jót, de ettől függetlenül sokak,köztük én is egyáltalán nem bántuk meg,hogy elmentünk ebbe a táborba. Örülök neki, hogy ennyi dánt megismerhettem, és hogy ilyen közvetlenül fogadtak és figyelmesek voltak. Például ha egy társaság beszélgetett és odaültem én is akkor volt,hogy átváltottak angolra,hogy én is tudjak velük kommunikálni. Persze volt olyan is mikor semmit nem értettem, mert dánul beszéltek, de legalább tudtam barátkozni a nyelvvel. Sorolhatnám még a sok sok élményt, mert van bőven erről a 2 és fél napról, de így is kicsit hosszúra nyúlt ez a bejegyzésem.
Akik azt gondolnák egyébként, hogy nagy életművész vagyok itt Dániában, azért hozzátenném, hogy gólyatábor utáni nap, ma reggeltől késő délutánig dolgoztam,de jó ez. Tetszik a pörgés, ami magába foglalja a bulit is, a melót is és holnaputántól a sulit is. Kíváncsian várom.
xx
Lilla

2013. augusztus 16., péntek

Expact Fair 2013



Szerdán megrendezésre került a 2013-as Expact Fair, amin mi is részt tudtunk venni. Ezt az ingyenes nyilvános eseményt a koppenhágai városházán tartották, melyre egy előzetes regisztáció után mindenki eljöhetett, aki Koppenhága új lakosa, hogy egy kellemes üdvözlésben részesüljön. A rendezvény fél 4-kor kezdődött, és amikor beengedtek minket különböző standoknál különböző klubbok, cégek képviselték magukat tájékoztató füzetekkel, valamint mosolygós emberekkel, akik szívesen válaszoltak bárkinek a kérdésekre. Sok koppenhágai sport klub képviselői jelen voltak, táncosok, karatésok,jógások,röplapdások, a Danske Bank, a koppenhágai önkéntesek és még sorolhatnám, mindez azért, hogy az újonan ide költöző diákok és családok minél könnyebben be tudjanak illeszkedni. Az eseményen jelen volt a koppenhágai kultúrális miniszer is, aki beszédjében végig pozitív volt, sokszor elmondta, hogy mennyire köszöni és örül neki, hogy ezt a várost választottuk, és reméli mi sem fogjuk ezt a döntést megbánni. Majd miután végzett a beszédével beállt közénk tapsolni a táncosoknak. :) A különböző bemutatók alatt meginvitáltak bennünket üdítőre és péksütire. Nagyon pozitív volt ez az egész esemény és örülök neki, hogy ott lehettem. Új emberekkel beszélgethettem, különböző tapasztalatokról hallhattam és sok új szabadidős lehetőség tárult elém. Figyelmes dolog a dánoktól, hogy külön figyelmet szentelnek arra, hogy az ide ékező külföldiek is otthon érezzék magukat.

A képek Kozár Ádám kollégának és az International Housenak köszönhető. :)
xx
Lilla

U.i.: Ugyan nem a címbe írtam, de üdvözlöm blogolvasóim között drága Pesti Vivien barátnőmet :D




2013. augusztus 11., vasárnap

3 hete Koppenhágában

Holnap lesz 3 hete annak, hogy itt élek Koppenhágában és kezdem nagyon megszeretni ezt a várost.Csodálatos egy város, csodálatos emberekkel.Mikor otthon voltam nem hittem el igazán, de tényleg igaz. Itt az emberekből annyira árad a harmónia és a nyugodtság, hogy egy kicsit képesek átragasztani rád is. Itt például egy tipikus idős, bottal járó, éppen hogy csoszogó nyugdíjast sem láttam még. Hihetetlen, de van, hogy a nyugdíjasok előznek meg a bicikli sávban. Bár ez nagy valószínűséggel nem csak annak köszönhetik, hogy sokat mozognak, hanem stresszmentes életüknek is.(Biztos vagyok benne, hogy a dánok is stesszelnek, de a magyar adaghoz képest, lehet stresszmentesnek nevezni:)) Egyébként már teljesen hozzászoktam az itteni közlekedéshez, például, hogy a metronak nincs sofőrje vagy ahhoz, hogy a körforgalomban is van biciklisáv. Sőt a napi 30-40 kilométert már meg sem érzi a lábam.
Az elmúlt napok nagy része itteni életem kiépítésével telt. Sikerült találni hosszabb távra lakást, nem is akármilyet, úton van a tartozkodasi engedély, valamint a mai naptól munkám is van szerencsére. Ráadásul a napokban bővült a kis csapat 2 fővel, mert megérkezett Koppenhágába Ádám(volt osztálytársam és egyben az egész Dánia terv elindítója) valamint egy barátja, Dávid. Szerencséjükre mi már itt voltunk kint, és segítettünk azt az eszméletlen mennyiségű és nehézségű csomagot elcibálni a lakásukig.
Azóta már több helyen is voltunk együtt, például elmentünk Ádámmal az IKEAba. Szinte teljesen ugyan az a választék, mint otthon, és ahogy néztem az árak sem sokkal magasabbak. Ráadásul itt már van önkiszolgálós kassza is :) 
Fura, hogy a skandináv területeket, köztük Dániát is mindenki olyan hidegnek és ridegnek gondolja. Még én is így gondoltam mikor otthon voltam. De itt is nyáron rengeteg fiatal van az utcán. Teljesen olyan a hangulata, mint bármelyik délebbi fővárosnak, csak nem kánikulával. Az emberek a kiülős helyeken beszélgetnek, énekelnek, a parkok tele vannak a fűben üldögélő kis társaságokkal. A rengeteg élmény közül nem maradhat ki az sem, hogy egyik este, mikor a fiúkkal biciklire pattantunk és szétnéztünk a városban sötétedés után megálltunk egy szobornál és elkezdtünk magyarul beszélgetni. Majd egy hozzánk közel álldogáló srác odajött, és megkérdezte angolul, hogy hova valósiak vagyunk. Mikor mondtuk, hogy magyarok vagyunk csak mosolygott. Aztán kiderült, hogy ő New Jerseyből jött és a volt barátnője egy kint élő magyar anyanyelvű lány és ismerős volt neki a nyelv, amin megszólaltunk. Aztán az egész estét vele töltöttük.
Ja és az egyik legfontosabb majdnem lemaradt. Kiderült, hogy lesz gólyatáborom, és már most nagyon izgatottan várom.:)
Nagyon sok az emlék és az élmény,melynek töredékét tudom most csak átadni.
De köszönöm jól vagyok.
És még maradok.
Végezetül pedig íme pár kép a napjaimról :)
xx
Lilla







2013. július 28., vasárnap

50 km a semmiért :)

Sokan tudják, sokan nem, de Dánia az egyik legbiciklizősebb ország Európában. Szinte mindenhol van bicikliseknek kijelölt út, valamint az autósok is nagyon figyelnek rájuk.Itt mindenki teker: idős, fiatal, gazdag, szegény.Sőt a legmenőbb az utcán az a babakocsis bicikli. A család azzal viszi a gyerekeket mindenhova, és csak annyi látszik, hogy a gyerekek kis fején lévő bukósisak kikandikál a bicikli elejéből.
Több ok lehet arra, hogy az emberek miért járnak mindenhova bringával:
1. Környezet tudatosság
2. Iszonyat drága a tömeg közlekedés
3. Mindenhol van kiépített kerékpárút
4. Mindenki biciklivel jár, ezért menő azzal járni.
5. A benzin ugyan nem drágább, mint otthon, de az autóhoz tartozó adók nagyon magasak.
Itt tartózkodásunk óta rengeteg biciklivel tömött parkolót láttam, de autóval tömöttet nem igazán. 
Én soha nem álltam komoly kapcsolatban a biciklikkel. Konkrétan az utolsó komolyabb bringás élményemet az általános iskolás nyarakhoz tudnám kötni, mikor Visontán 10-12 évesen menő volt biciklivel járkálni, és kihívni mindenkit. Azóta nem is volt biciklim. Ennek ellenére ma lakásnézés céljából biciklire pattantam. Nagyon szép helyeken jártam, és nagyon sokat tekertem, de a lelkesedésem minden egyes kilométernél csökkent. Kb. a 20. km után jöttem rá, hogy rég volt már az az időszak, hogy ennyit tekertem.

Ennek ellenére tényleg jó élmény volt, ahogy láttam, hogy a város szélén a farmok melletti bicikliúton is mekkora forgalom van, valamint csodás volt úgy biciklizni el egy hídon, hogy a tengert néztem közben, és a szél fújta a hajam. Ezek azok a gondolatok, amik szépek és jók, de teljesen eltűntek, amikor már a 30. km-nél jártam, és nem tudtam hol vagyok. Szerencsére az eltévedés csak azzal járt, hogy jó pár felesleges plusz km-t letekertem, de utána jött csak a poén. Mikor hulla fáradtan, és szomjazva, persze késve is megérkeztem a címre, addigra sajnos a tulajdonos elment és telefonon nem tudtam elérni. Akkor jött az a pillanat mikor sajogó lábammal és csalódott lelkemmel lefeküdtem egy padra és azt mondogattam : MIÉÉÉÉRT?! :))
A viccet félretéve tényleg feleslegesen tekertem oda és vissza, de nem biztos, hogy minden szempontból. Tapasztaltam, hogy milyen kultúrája van itt a biciklizésnek, valamint jó pár adag kaját lemozogtam. :D 
Kérem azokat, akik nem 5-6 év kihagyással bicikliznek ennyit, és meg se kottyan nekik, azok ne nevessenek ki, mert nem tudják mit érzek most, itt a gép előtt ülve.
Nagyon fáj a lábam.
De örülök, kellemesen elfáradtam.
Csak azért, hogy fáradtságom ne azt sugallja, hogy nem jó dolog a biciklizés, a bejegyzést Ádám gondolatával zárnám. Valamelyik nap bicikli nélkül el kellett mennünk egy helyre, és nem szálltunk buszra, mondván spórolunk pénzt (Kb 3500 Ft-ot), tehát sétáltunk. És ekkor mondta azt, hogy: "Dániába az jöjjön bicikli nélkül akinek sok pénze van, vagy kilométer hiányos." :) 
xx
Lilla

U.i.: Dániában is le lehet égni, főleg ilyen bőrrel, mint ami nekem van. :)